Angyallélek

Eiko Masuko egy majdnem átlagos 14 éves diáklány. Születésétől fogva rózsaszín a haja és a szeme. Senki sem tudja miért. A suliban Eiko az egyik legmenőbb lány, de ő mégsem olyan beképzelt, mint Mihoko Baisotei, aki szintén egy menő lány, Eikoval egyidős. Mihoko 4. osztályos korában költözött a árosba, akkor is halványlila volt a haja, mint most. Állítólag festeti. Eiko szerelmes egy fiúba, Takahiro Umariba, az egy évvel idősebb barna hajú srácba. Mihoko is belezúgott Takahiroba, sőt, mindenkinek azt mondja, hogy járnak. Ezpersze nem igaz, és ha Hiro fülébe jut ez a pletyka, rögvest ordibálni kezd Mihokoval, aki utána ugyanúgy hazudik és azt mondja, hogy Hiro csak titkolja a kapcsolatukat.

Eiko nem panaszkodhat, nem szegények, édesanyja, Yae és édesapja, Eisen is él és van egy bátyja, Yosai, aki mindig mellette áll. Apja cégvezetőként, anyja pedig sikeres ügyvédként dolgozik. Házukban dolgozik egy nagyon kedves lány, Eikoval egyidős, szinte mindent megcsinál, mivel a Eiko szülei sokszor nincsenek otthon. Családja mellett Eikonak ott van legjobb barátnője, Rina Hyata is, akit már óvodás kora óta ismer. Rinának emós a stílusa, szinte minden ruhája vagy lila, vagy fekete.

Eiko átlagosan éli napjait, mígnem az egyik reggelen...

---

- Eiko! Kelj fel! Mindjárt indulok! - kiáltott fel Yosai a konyhából. Minden reggel Yosai vitte iskolába Eikot, mivel a sulija útba esett Yosai egyeteméhez menet. Yosai 20 éves, jogot tanul. Ő is ügyvéd szeretne lenni.

- Már felkeltem! - Eiko gyorsan megfésülte rózsaszín haját, majd felvette iskolai egyenruháját. Felkapta a táskáját, s leszaladt a földszintre. Anyja, apja és Yosai már lent voltak, ették a reggelijüket. Eiko is gyorsan megevett egy tál müzlit.

- Mehetünk? - kérdezte Yosai húgától, miután az megette reggelijét.

- Igen, persze. Kész vagyok.

Mikor pár perc múlva Eiko kiszállt a suli előtt, Rina futott felé széles mosollyal az arcán.

- Eiko! Képzeld, Takahiro bedobott egy papírt a szekrényedbe! Léttam! - szólt lelkesen. - Gyere gyorsan! Nézzük meg mit írt!

Rina megragadta Eiko kezét, majd berohant vele az iskolába.

- Nyisd már ki! Mi áll benne? - nézett izgatottan Rina Eiko szemébe. Hirtelen Rina szeme a szivárvány színeiben pompázott.

- Mi a baj? Hahó! Itt vagy? - hallotta barátnője hangját. - Miért nem nyitod ki?

- Csak...csak, a szemed...szivárványszínű volt a szemed...

- Ugyan, biztos csak képzelődsz. Na! Nyisd már ki!

- Biztos...Rendben, kinyitom. - Eiko óvatosan felbontotta az apró borítékot, majd kivette a levelet.

- Nicsak-nicsak! Mi ez itt? - hirtelen Mihoko kitépte Eiko kezéből a levelet, mielőtt ő kinyithatta volna és elolvashatta volna azt.

- Azonnal add azt vissza neki Mihoko! Az nem rád tartozik! - kiáltott rá a lányra Rina.

- Ó, tényleg? Szerintem az a levél, ami a pasimtól való, valószínűleg az enyém, és csak véletlenül kerül egy olyan kis csitrihez, mint amilyen Ekiko is!

- Eikonak hívják, és szerintem Takahironak előbb el kéne mondanod, hogy a pasid, mielőtt ilyen hazugságokat terjesztesz!

- Ugyan már! Mégis miről bezsélsz? Hisz mindenki tudja, hogy együtt vagyunk!

- Milyen kár, hogy épp Hiro az egyetlen, aki ezt nem tudja! - csattant fel Eiko is.

- Pföhh...Megszólalt a sajtkukac? - tekintett lenézően Mihoko Eikora.

- Bagoly mondja verébnek. - vágott vissza Eiko. - Add vissza a levelemet, az az enyém! - indult meg Eiko Mihoko felé, de az kitért a lány elől.

- Upsz...bocsika! - tépte ketté a levelet Mihoko. Majd újra és újra. - Tessék! - szórta Eikora a levél apró darabjait.

- Hogy merészeled! Te hülye liba! - indult feléje ökölbe szorított kézzel Eiko. Rina azonban megfogta a vállát és visszatartotta. - Hagyd! Ennyit nem ér az egész.

Megszólalt a csengő, majd Mihoko diadalmas mosollyal végigmasírozott a folyosón a terméhez.

- Gyere, jobb lesz, ha mi is megyünk. - húzta Rina barátnőjét afizika terem felé. Eiko közben azon töprengett, mit is írhatott Takahiro a levélbe. Mikor az ajtó előtt voltak, meghallott egy ismerős hangot.

- Szívesen, viszlát, tanár úr! - ebben a pillanatban Takahiro lépett ki a fizika teremből, majdnem összeütközött Eikoval. Eiko gyorsan elfordította a tekintetét.

- Szia, Eiko! - köszönt kedvesen a fiú. - Mia baj?

- Se...semmi...Szia. - nézett félénken a fiúra a lány. Hirtelen hátrahőkőlt. A fiúnak is szivárványszínű volt a szeme. Most biztos nem képzelődik! Hirtelen vakító fehér fény töltötte be a folyosót, a fizika termet és a környező termeket is, majd Eiko, Rina és Takahiro eltűnt...

---

- Hol vagyunk? - nyitotta ki szemét Eiko, mikor elmúlt a vakító fény. Értetlenül tekerte fejét, hol Takahirora, hol pedig Rinára nézett.

- Nem tudom, itt még soha sem jártam. - tekintett körbe a fiú.

- Nem bizony. Ez az Angyalpark. Halandó még nem járt itt, rajtatok kivül. - szólalt meg hirtelen valaki a hátuk mögül. A lágy hang gazdája egy hosszú, szőke hajú fiatal nő volt. Egy csodaszép, halványzöld ruha volt rajta, hajában egy csomó gyöngy. Fején egy derekáig érő halványzöld fátyol volt. Kedvesen mosolygott Eikoékra.

- Hát...te meg ki vagy? - kérdzete Rina csodálkozó tekintettel.

- Yuri vagyok, a természet királynője. A férjem, Yuro most épp a Földön van küldetésen. Hamarosan ő is jön.

- Ez eddig világos, de mi miért vagyunk itt? - kérdezte Takhiro.

- Elmesélek nektek valamit, abból majd mindent megértetek. 15 évvel ezelőtt eltűnt az angyalok hercege, később kiderült, hogy elrabolták és ujjászületett a földön. Ugye, Takahiro, te 15 évvel ezelőtt születtél.

- Tehát... - döbbent el a fiú.

- Pontosan. De mondom is tovább. Úgy fél évvel később a 12 angyalt elrabolták, s őket is a földre küldték, új emberekként, hogy ne tudjanak harcolni. Az angyalok hercegnője, aki a herceg hitvese volt, már eljegyezték egymást, nem bírta ki szerelme nélkül, így egy évvel később, 14 éve ő is ujjászületett a földön, emberként. Úgy döntött, őt és az angyalokat is megkeresi. Megvan a saját tulajdonsága, amivel fölismeri az angyalokat. Ez vagy te, Eiko. Gondolom már rájöttél, hogy aki az anygalok közé tartozik, annak szivárványszínűvé válik a szeme, ha belenézel. Így ismered fel őket. Az első küldetésed, hogy megtaláld a többi 11 angyalt.

- 11? tehát Rina... - fordult barátnője felé Eiko.

- Igen. Rina az első angyal, akit megtaláltál. Veletek együtt, Hiro és Eiko, összesen 7 fiút és 7 lányt kell megtalálnotok. ők 15vagy 14 évesek lehetnek.

- És hogyan találjuk meg őket? Úgy értem, az egész világban bárhol lehetnek. Vagy nem?

- Nem. Állítólag az összes angyalt egy helyre tették, kivéve egyet. Őt messzebb tették le, mivel az angyalok együtt a legerősebbek, ha 1 nincs velük, már csak feleakkora az erejük. De tudjuk egy tulajdonságát.

- Mi lenne az?

- Lila a haja.

- Mihoko! - nézett egymásra a három fiatal.

- Ismeritek? Hogy-hogy? - csodálkozott Yuri.

- 5 évvel ezelőtt költözött a városba a családja.

- Így már érthető. Tehát, egy már megvan. Őt ide kellene hoznotok.

- És ha innen elmegyünk, hogyan juthatunk ide?<

- Erre van egy jel. Tegyétek keresztbe a kezetek és mindkét kezetekkel csettintsetek. Ez az a jel, amire az eddig megtalált összes angyal idejön.

- És megint lesz olyan nagy fény?

- Nem, nem lesz. De mielőtt elmentek, még egy valamit meg kell tudnotok. Hogyan tudjátok előhívni a szárnyaitokat. Mindannyian kaptok egy medált, ha ezt megszorítjátok és kimondjátok azt, hogy "angyallélek" , átváltoztok. Ja, és Takahiro, itt a kardod. - Yuri egy kis, kard alakú kulcstartót adott a fiúnak. - Ez mindig egyen nálad! Mikor átváltozol, a kardod is igazi kard lesz. Na rajta, már nem is emlékszem, milyenek is voltatok 15 évvel ezelőtt.

- Oké...akkor kezdem én... - szólt félénken Eiko. Megszorította a medált, s azt suttogta - Angyallélek.

Kisebb rózsaszín fény ölelte körbe Eikot, s mikor alábbhagyott, Eiko kitárta a szárnyait. Haja rövidebb lett, de rózsaszín maradt. Ruhája is más lett. Egy rózsaszín, pánt nélküli hosszúujjú pulcsi és egy szoknya volt rajta.

- Azta! Ez tök szuper. - mozgatta meg szárnyit.

- Próbáld ki! - mosolygott rá Yuri.

Eiko egyre gyorsabban mozgatta a szárnyit, majd lassan fölemelkedett a levegőbe. - Ez nagyon jó! Repülök!

- Mi is?

- Igen.

Rina is átváltozott. Neki valamivel nagyobb szárny jutott, s egy csodaszép fekete egyberuha. Haja is rövidebb lett, s egy masni is volt a hajában.

- De jó! Fekete! - s már ő is röpködött a levegőben barátnőjével.

Hiro egy kicsit tétovázott, majd ő is megszorította a medált. Angyallélek, suttogta. Barnás fény lengte körbe. Fehér ujjatlan ingje lett, s sötét nadrágja. És valóban, ott volt a kezében a kard.

Eiko már magasan szárnyalt, mikor észrevette Takahirot. Megállt, s a fiút nézte. Most már értette, régi életében mért nem tudott nélküle élni. Olyan helyes volt! Észre sem vette, hogy elfelejtett csapkodni a szárnyával. Hirtelen zuhanni kezdett.

- Áááááá!! Segítség!! - sikítozott. Becsukta a szemét és összehúzta magát. Nem is tudta, milyen magasan lehet, mikor elkapta valaki. Felnézett. Takahiro volt az, Eiko érezte, hogy elpirul, ezért inkább elfordult. Mikor leértek, nem mert a fiú szemébe nézni.

- Jól vagy? - kérdezte a fiú.

- Igen... - válaszolta halkan.

- Te jó ég! Mi történt? - rohant feléjük Rina és Yuri.

- Nem tudom, egyszer csak elkezdtem zuhanni. - persze, az igazi okot nem árulta el.

- Legközelebb vigyázz magadra!

- Anyu! Anyu! - rohant feléjük egy kislány, mögötte nem messze egy férfi sétált. A kislánynak zöld szeme és rövid, zöld haja volt, egy kis fehér szoknya volt rajta. A férfinek szöke haja volt, zöld ruhája és zöld kesztyűje. Bal vállán egy tetoválás, kezén zöld kesztyű, derekán egy kard lógott.

- Szia Yuki! - emelte fel Yuri a kislányt, majd a fiatalokhoz fordult. - Ő a kislányom, a természet kishercegnője, ő pedig a férjem, Yuro.

- Szijasztok! - köszönt a kislány.

- Szasztok! - üdvözölte őket Yuro is.

- Mi is örülünk, de sajnos most már mennünk kell. - válaszolt Takahiro.

- Igazatok van. Hozzátok ide Mihokot, várok rátok! Sziasztok! - köszönt el tőlük Yuri.

---

 Eikoék a suli udvarán voltak. Már mentek hazafelé a diákok, 3 óra lehetett.

- Talán még megtaláljuk Mihokot. Váljunk szét, ha valaki megtalálja, vigyen vissza minket az Angyalparkba. - szólt Eiko.

- Te hiszel az angyalokban? - szólalt meg mögülük Mihoko. Mindhárman hátrafordultak.

- Miért, te nem?

- Persze, hogy nem! Angyalok nem léteznek!

- Szerintem hamarosan nem ez lesz a véleményed! - ahogy ezt Eiko kimondta, keresztbe tette a kezét, majd csettintett. Újból az Angyalparkban voltak, most Mihokoval együtt.

- Hol vagyunk? Azonnal vigyetek vissza a sulihoz! - kiabált Mihoko.

- Ne aggódj, hamarosan visszamehetsz a földre, de előbb, üdvözöllek az angyalok között. - közeledett feléjük Yuri.

- Á! Te meg ki vagy? - ijedt meg Mihoko.

- Yuri a nevem, én vagyok a természet királynője.

- És én mi a fenét keresek itt?

- Te is az angyalok közé tartozol!

- Angyal? Én? Na ne nevettes! Angyalok nem is léteznek!

- Eiko! Kérlek. - intett a lánynak Yuri. Eiko bólintott, majd átváltozott. Mikor körbeölelte a fény, Mihoko hátraugrott, majd teljesen elképedt, mikor Eiko kinyitotta szárnyit.

- Ez...ez biztos csak álca! Repülni úgyse tu... - hagyta abba a mondatát, mikor Eiko egyre magasabban szállt.

- Na? Most már hiszel nekünk? - nyújtotta Yuri Mihokonak a medált. - Ezzel tudsz átváltozni. Szorítsd meg és mond azt: "angyallélek".

- Hát, na jó! - mondta félénken, majd átváltozott. Természetesen őt lila fény ölelte körbe. Neki egy aranyos lila ruhája lett, halványlila szárnyakkal. - Na...nahát!

- Üdv közöttünk! - mosolygott rá Rina.

- De, azt még mindig nem értem, miért vagyok angyal.

- Elmagyarázom, gyere. - hívta Yuri Mihokot. Elmentek sétálni, közben Yuri elmesélte a történetet Mihokonak is. Rinát addig Yuya elhívta játszani, így Takahiro és Eiko egyedülmaradtak.

- Gyere velem, valamit szeretnék kérdezni. - hívta Hiro Eikot.

- Öö...megkaptad a levelem? - erre a kérdésre Eiko rögtön elpirult.

- Hát...igazából nem...

- Nem? Hogy-hogy?

- Mihoko...Mihoko elvette és széttépte...

- Nem igaz! - mérgelődött Takahiro. - Na mindegy...csak azt akartam megkérdezni...hogy...hogy eljönnél e velem moziba.

 - Persze, hogy elmennék!

- Remek! Már attól féltem, hogy nemet mondasz, mivel most itt van ez a herceges dolog is...

- Hát...igen. Ez elég hirtelen jött. Amúgy mikor megyünk a moziba?

- Ma este 8-ra érted tudnék menni.

- Oké, az jó lesz. - mosolygott rá Eiko a fiúra.

- Takahiro! Eiko! Gyertek! Ideje indulni!

- Megyünk! - siettek.

---

 - Gyere, menjünk haza, szerintem Yosai már elment. - sétált ki az iskola kapuján Eiko Rinával.

- Eiko! Te meg hol a fenében voltál? Már vagy másfél órája várok rád! - sietett feléjük Yosai.

 - Bocsi, Yo, de az ofő valami verseny papírmunkáit csináltatta meg velünk. - vágta ki magát Eiko a helyzetből, így nem buktak le.

-Na mindegy. Holnapra úgyse kell tanulnom, így volt időm. Na gyertek, gondolom, Rina is eljön veled. - indult meg a fiú az autója felé.

Mikor hazaértek, Yae tekintett ki a konyhából aggódó tekintettel.

- Hál' istennek, jól vagy! Mégis hol a fenében voltál? - kérdezte lányát.

- Bocsi, csak az ofő ránksózott egy nagy adag papírmunkát.

- Oké, de legközelebb majd telefonálj, hogy ne kelljen aggódnom.

- Rendben, megigérem, hogy legközelebb telefonálok. - indult meg a szobája felé Rinával. - Amúgy ma este moziba megyek.

- Kivel? - nézett utána Yae és Yosai.

- Egy fiúval. - hallatszott a válasz. Erre már Rinának is elkerekedett a szeme. Amint felértek Eiko szobájába, azonnal kérdőre vonta.

- Moziba? Egy fiúval? Kivel? Csak nem Takahiroval?

- De...vele... - pirult el Eiko. - Ez állt a levélben. Amikor félrehívott, megkérdezte, hogy megkaptam e a levelet, én meg elmondtam az igazságot.

- De hisz...ez szuper! - lelkesedett Rina. Mikor mentek?

- 8-ra értem jön.

- Akkor meg mit áldogálsz? Már 6 óra van! - indult Rina a ruhásszekrény felé, majd nemsokára, Eiko elé tartott egy kék szoknyát és egy fehér blúzt. - Ez jó lesz, a hajadba meg kötünk egy masnit! - mosolygott rá.

- Köszi, hogy segítesz!

Fél 8-kor Rina hazament, hogy Eiko egyedül fogadhassa a fiút. 8 óra előtt 1-2 perccel csöngettek is. Eiko ajtót nyitott. Takahiro állt az ajtóban, s szélesen mosolygott a lányra. A fiú egy egyszerű fehér inget és nadrágot vett fel, nyakában lazán kötött piros nyakkendő volt. Egyszerűen öltözött fel, mégis mesésen nézett ki.

- Szia! - köszönt a fiú.

- Szia! - üdvözölte a lány is. - Szia, anya, szia, Yosai! Elmentem!

- Szia! Érezd jól magad! - tekintett ki a konyhából Yae.

Úgy 10 perc gyaloglás után elértek a mozihoz. Út közben mindenféléről beszélgettek. A suliról, az új életükről, mindenről.

- Mit nézünk meg? - kíváncsiskodott Eiko.

- Még nem tudom, majd együtt kiválasztjuk, nem szerettem volna olyan filmet nézni, ami neked nem tetszene. - válaszolta a fiú. Milyen figyelmes! Jaj! Olyan szerencsés vagyok! gondolta a lány. 6 filmet is vetítettek egyszerre. Egy kalózosat, két akciófilmet, egy dokumentumfilmet, egy animációs filmet és egy romantikusat. A romantikusra szavaztak mindketten. Megvették a jegyeket, italokat és egy nagy kukoricát.

- Szerintem mennyünk be, úgyis mindjárt kezdődik. - invitálta a lányt a fiú. Bementek és elfoglalták a helyüket. Nem voltak túl sokan a teremben, így könnyen találtak helyet. Úgy egy perc múlva elsötétült a terem és elkezdődött a film. Egy szerelmespárról szólt, a lány 14 és a fiú 15 éves voltak. A lánynak meghalt az apja és emiatt el kellett költözniük, egy másik országba. Több hónapig el voltak szakítva egymástól, mígnem egyszer a fiú megtalálta a lányt, és újra boldogok voltak.

A film közben Eiko néha lesve odapillantott a fiúra, de hamar visszatekintett a filmre, mert a fiú is őt nézte. Néha ha Eiko venni szeretett volna a kukoricából, összeért a keze a fiúéval, s ilyenkor egyből elpirult. Még szerencséje volt, hogy sötét volt a teremben.

Mikor vége lett a filmnek, Takahiro hazakísérte Eikot. Egy hídon haladtak át, s gy pillanatra megálltak, s csodálták a kilátást. Mikor továbbhaladtak, egy focipálya mellett, Hiro megfogta a lány kezét, s visszahúzta magával szembe. Mikor Eiko belenézett azokba a meleg, barna szemekbe, egyre jobban elpirult. Nem tudta, Takahiro mit akarhat tőle.

- Valamit már régóta el szeretnék neked mondani... - kezdett bele a fiú. - Szeretlek... - mondta lágy hangon, majd megcsókolta a lányt. Eiko meglepődött, de belül repesett az örömtől. Ő és Takahiro. Ennél szebb gondolat nem is járhatott volna a lány eszében. 

Hamarosan indultak tovább, egymás kezét fogva. Eiko séta közben ráhajtotta fejét a fiú vállára. Boldog volt.

---

- Na! Mesélj! Mi volt? - kíváncsiskodott Rina másnap az iskolában. Eiko elmesélte, mi történt a moziban és előtte.

- ...és amikor mentünk haza, a focipálya mellett azt mondta, hogy szeret és megcsókolt. - fejezte be a történetet.

- De hisz ez remek! Jaj, úgy örülök! Gratulálok!

- Mihez gratulálsz? - lépett melléjük Mihoko, de most nem volt olyan beképzelt a tekintete, sőt, inkább barátságosnak lehetett mondani.

- Mi történt veled? Most, olyan...olyan, más vagy. Talán bevettél egy nagy adag nyugtatót? - nézett rá furcsán Rina.

- Nem dehogyis. Csak a tegnap történtek miatt. Meg mondott nekem Yuri valami olyat is, amit nektek nem.

- Mégis mit? - nézett rá kíváncsian a két lány.

- Azt, hogy...hogy Eiko és én...

- Na! Nyögd már ki!

- Mi ketten unokatesók vagyunk az angyaléletben.

- Tessék? - kerekedett el Eiko és Rina szeme. - Ez komoly?

- Igen. Úgyhogy, bocsáss meg, Eiko. Az nem kifejezés, hogy mennyire undok voltam veled és Rinával. És én is gratulálok Takahirohoz.

- Honnét, tudod, hogy róla beszéltünk.

- Először is. Tudom, hogy szerelmes vagy belé. Másodszor, kint álltam az erkélyemen, amikor megcsókolt, ugyanis a házunk szemben van a pályával.

- Értem. Ezt eddig nem is tudtam. 

Becsengettek, így elköszöntek Mihokotól.

Míg mentek a folyosón, Mihokoról bezsélgettek. Egyszercsak Rinát félrelöki egy vöröshajú srác. Úgy látszik, siet.

- Hé!

- Bocsi!Sietek! Ne haragudj! - tekintett vissza a fiú. Rináról Eikora pillantott, majd vissza. Ez Eikonak épp elég idő volt. Látta a szivárványt a szemében.

- Ő is angyal! - súgta barátnője fülébe. Rina nem tétovázott, megcsinálta a jelet, s máris az angyalparkban voltak. Ott volt Takahiro, Mihoko, Rina, Eiko és a másik fiú is.

- Ez...ez meg milyen hely? - hökkent meg a fiú. 

- Eiko, miért jöttünk ide? - kérdezte Takahiro a lányt.

- Ő is. - tekintett a fiúra. Mind a négyen az új fiút nézték.

- Most...most meg mit bámultok? És mi is vagyok?

- Angyal. - bukkant fel Yuro az erdőből. - Te is angyal vagy, mint ők négyen. te vagy az ötödik!

- Angyal? 

- Igen. először mi se hittük el, de igaz. Megmutatom. - tette kezét Hiro a fiú vállára, majd átváltozott. A lányok is követték a példáját. 

- Itt a medálod, csináld azt, amit a többiek. - nyomta Yuro a kezébe a medált. - Hajrá!

- De hisz...ez lehetetlen... - nézett a másik négy felé.

- Nem lehetetlen, próbáld meg!

- O...oké...akkor...angyallélek. - a fiút körbeölelte a vörös fény, majd ő is átváltozott. Neki halványfekete szárnya és halványszürke ruhája lett. - Nahát!

- Mi megmondtuk! Amúgy, jut eszembe, még be se mutatkoztunk egymásnak. Én Rina Hyata vagyok.

- Eiko Masuko.

- Takahiro Umari.

- Mihoko Baisotei.

- Én pedig a természet királya vagyok, Yuro. És téged hogy hívnak?

- Michio Nakata. Ez a nevem.

- Nos, Michio, üdvözöllek a csapatban! - mutatott körbe Yuro.

- Köszönöm, de amúgy miért is vagyok itt?

- Elmondom, gyere. - azzal Yuro félrehívta Michiot.

- Eiko, gyere. Repült a magasba Rina.

- Miért? - követte Eiko.

- Mondok valamit. Te! Ez a Michio olyan helyes! Én belezúgtam!

- Gondoltam. Áá! Hiro! - kiáltott fel Eiko, mivel hirtelen Takahiro elkapta a derekát, s magával vitte.

- Bocsi Rina, de el kell rabolnom egy pillanatra. - mosolygott rá a fiú.

- Engedj el! - nevetett Eiko. 

- Nem! Nem eresztelek!

- Ne aggódj, nem szökök el! - mosolygott a lány. Mikor végre elengedte a derekát a fiú, feléfordult és megcsókolta. - Igen? Mit is akartál? Ugyanis, fontos taktikai megbeszélésünk volt Rinával. - kuncogott a lány.

- Holnap lesz egy buli, eljönnél velem?

- Persze! Nagyon szívesen! - ölelte meg a fiút. - Na de most már mehetek?

- Pillanat... - s újból megcsókolta. - Most már igen.

- Rendben, szia!

- Szia!

- Na, most már itt vagyok. - ért vissza Rinához a lány. Pár percig még beszélgettek Michioról, leszálltak, majd mindannyian visszamentek a Földre.

Másnap Eiko elment Takahiroval a buliba. Sokat táncoltak, beszélgettek. Mikor Hiro elment egy italért, addig Eiko leült egy asztalhoz. Egyszercsak leült mellé egy barna hajú, magas fiú.

- Szia, szépség.

- Mond, te ki vagy?

- Gonkuro a nevem. És a tiéd?

- Eiko.

- Milyen gyöngyörű név, pont olyan, mint a gazdája.

- Figyu, szerintem rossz helyen keresgélsz. - ült le a lány mellé Takahiro az italokka.

- Mert? Mégis ki vagy te? A testvére?

- Nem, a pasija.

- Tessék? Na persze.

- Komolyan. Úgyhogy tipli van. - mutatott oldalra Takahiro.

- Na és mivan, hogyha nem?

- Akkor elmegyünk mi. - állt fel az asztaltól Eiko.

- Nem. Te előbb táncolj velem. - fogta meg a lány kezét Gonkuro, majd elhúzta a tömeg felé.

- Figyu, kisapám. Már megmondtam, hogy őt hagyd békén! - mordult rá Hiro.

- Mert különben mit csinálsz? Adsz neki egy puszikát? - vigyorgott rá Gonkuro. Erre Hiro fölhúzta magát és ellökte Gonkurot, aki elesett.

- Megmondtam, hogy hagyj minket békén! Gyere Eiko. - fogta meg a lány kezét. Eiko még visszapillantott a másik fiúra, s meglátta a szemében a szivárványt.

- Hiro! Ő is az! - mondta a fiúnak.

- Tessék? Ugye nem mondod komolyan, hogy ez a bunkó is közénk tartozik? 

- De. Láttam a szemét. 

- Jó, akkor menjünk. - mondta a fiú. Pár pillanat múlva újból  parkban voltak.

Most Yuri jött el, s magyarázta el a dolgokat a fiúnak. Mikor átváltozott, szinte teljesen megváltozott a külseje. Kék haja lett, fehér ruhája és fehér szárnya, nyakában egy piros sál.

A héten még rábukkantak egy testvérpárra is, Chiyo és Yasuo Akerára, velük is ismertették a szitut. 

Chiyoból kék angyal lett, sötétkék lett a haja és kék a ruhája, neki kettős, fehér szárnya volt. Yasuo tetőtől talpig fehér lett, a haja, a szárnya és a ruhája is.

---

 - Már megvagyunk mi ketten, Rina, Michio, Gonkuro, Chiyo és Yasuo, tehát három lány és négy fiú. - mondta Eiko Hironak, miközben hazafelé tartottak az iskolából. Kiderült, Hiro ugyanabban az utcában, lakik, mint Eiko, csak messzebb. Így újabban minden reggel és délután együtt sétáltak az iskolába és haza is. Péntek délután volt.

- Azaz heten vagyunk. Szerintem jól haladunk. Mégcsak nagyjából egy hete derült ki ez az egész angyalosdi.

- Jaj, olyan fáradt vagyok. De legalább most hétvége van. Nemjössz fel hozzám? Egyedül elunnám magam. Tévézhetnénk, vagy valami, úgyis most van egy-két új filmem.

- Persze, szívesen, csak küldök egy sms-t anyának, hogy csak később megyek haza. - vette elő a mobilját a fiú.

- Rendben. - a gondolat, hogy Hiro vele lesz, feldobta a lányt.

- Oké. Elintéztem. - s adott egy csókot a lánynak.

- Szia anya! Apa itthonvan? - nyitott be a házba a lány.

- Nem, nincs. Dolga volt az irodában, majd csak este jön. Yosai már a szobájában van. Alszik, úgyhogy ne zavard. Á, szia Takahiro. Nem tudtam, hogy te is jössz. Velünk vacsorázol? Akkor több személyre főzök.

- Köszönöm, szívesen maradok.

- Gyere, Hiro. Menjünk fel. Mikor lesz vacsi?

- Úgy háromnegyed óra múlva.

- Rendben.

- Nagyon szép a szobád, Eiko.

- Köszi. Nemrég lett festve. Várj, gyorsan átöltözök. - mondta a lány, majd tekergetni kezdte a szemét.

- Oké. Értettem. Elfordulok. - vigyorgott a fiú. Eiko levetette iskolai egyenruháját, felakasztotta, majd felvett egy kényelmes nadrágot és egy pólót.

- Kész vagyok! Mit csináljunk? - állt oda Hiro mellé, aki épp leült az ágyra.

- Hm...nekem van egy ötletem! - majd átkarolta a lány derekát és maga mellé húzta, majd eldőlt az ágyon. Mecsókolta, majd újra és újra.

- Jobb programot nem is találhattál volna ki. - mosolygott Eiko. Kettesben eltöltötték az időt, majd mikor Yae szólt, lementek vacsorázni. Utána betettek egy dvd-t, a padlóra tettek néhány párnát és leültek. Eiko odahajolt a fiúhoz, mire ő átkarolta. Úgy fél óra múlva Hiro azt vette észre, hogy Eiko elaludt. Óvatosan befektette az ágyába, lekapcsolta a videót, adott neki egy csókot, majd csendben kisietett a szobából. Lent elköszönt Yaetól és Eisentől, majd hazament.

Út közben arra lett figyelmes, hogy valaki követi, de mikor hátranézett, nem látott senkit. Különös... gondolta.

---

Eiko éjszaka nem aludt valami jól. Rémálmai voltak az angyalokkal és Hiroval kapcsolatban. Sokszor nem mert visszaaludni, csak miután lenyugodott. Reggel már 7 órakor lement reggelizni, majd utána bekapcsolta a szobájában a tévét. Észrevette, hogy villog a dvd-lejátszó, majd eszébe jutott a tegnap este. Elindíitotta a filmet, majd hirtelen Hirora gondolt. Arra, hogy hogy-hogy pont őbelé szerelmes és mért pont most derült ki, hogy mindannyiuknak van egy második énje?

- Eiko, még nagyon korán van, nem gondolod? - nyitotta ki az ajtót Yosai, majd leült húga mellé. - Valami baj van?

- Nem semmi. - azon gondolkozott, vajon elmondja e bátyjának az angyalos dolgot. Úgydöntött, még nem. - Nincs semmi baj, csak tegnap itt volt Takahiro és én meg elaludtam a film közbe. Éjjel meg rémálmaim voltak.

- Tudod, ha én rosszul alszok, akkor reggel mindig elmegyek sétálni. Talán ez neked is segítene.

- Lehet, hogy igazad van, elmegyek.

- Oké.

Tíz perccel később Eiko már az utcákon sétált, majd letért a parkba vezető útra. Mikor beért a fák közé, úgy érezte, hogy valaki követi. Megfordult, majd megnyugodva vette észre, hogy csak Takahiro sétált mögötte.

- Szia.

- Á, szia Eiko! Észre sem vettelek. Hogy aludtál az este? - ölelte meg a fiú, majd együtt sétáltak tovább.

- Hát, nem valami jól, mivel rémálmaim voltak, emiatt jöttem le sétálni. És te?

- Igazából velem is pont ez van, ja meg amikor este mentem haza, valószínűleg valaki követett, de nem láttam senkit.

- És ugye nincs semmi bajod?

- Dehogyis.

- Igaz, majd lessz! - szólalt meg mögöttük egy hang. Hátrafordultak. Egy fekete angyal volt mögöttük. Pár centire lebegett a földtől. Hirtelen egy világító kékes gömb jelent meg a kezében, majd mikor úgy 15 cm-es lett, nekidobta Takahironak. A fiú hátraröpült pár métert, majd eszméletlenül feküdt a földön. A lány odaakart rohanni hozzá, de a sötét fiú megállította.

- Állj! Ha odamész, te is kapsz egy gömböt! - mosolyodott el a fiú. 

- Te mégis ki vagy? - lépet

Oldal: Angyallélek
Heló! Üdvözöllek az angyallelek.hupont.hu oldalon! - © 2008 - 2026 - angyallelek.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat